2011 február 15. | Szerző: Anna |

 Ma valahogy írhatnékom támadt. Gondoltam nyitok egy szupertitkos új blogot, máshol. A net a lehetőségek tárháza, na persze, én mégis itt kötöttem ki. Nincs se időm se energiám a százbillió más lehetőség között kutatni. Ja és arra is rájöttem ez a blogom is szupertitkos, mert már  két éve nem írtam semmit, amit írtam azt meg rég kitöröltem, tehát itt sem tudja a kutya sem, ki is vagyok én!? Mondjuk néha én sem tudom, ez a nagyobb gáz… A filekezelőmben még megvannak a képek, de nem jöttem rá, hogy lehet ide rakni egyet is. Valami szép tavaszváró képet. A múlt heti jó idő után megint ez a szomorú, borús idő, csoda ha depis vagyok? Érdekes mikor eljátszottam a gondolattal mit is vetek itt “papírra”, olyan jól ment minden, egyik mondat a másik után…Most meg már szelektálok ezerrel! ( Mindig azokat szerettem olvasni akik bátran írtak az érzéseikről, bajaikról meg ilyenek.) Mindenhol azt olvasom a gyerekkor az oka, ha valaki nem elég magabiztos, céltudatos, stb. Azért ennyire nem volt rossz a gyerekkorom!  Elsőre ennyi, megpróbálom publikálni!